kecses gépekkel fürdök hajnalt az égen kéket tupírozunk a másvilágba szelíden pár fohász utolsó kenet rendesen a fejre a nyakam köré font kezek majd indulás lopakodva később céltalan csak hecc gondolod hogy a mérges mancsok súlya alatt a bombák álmodni vágynak s megpihenni a romokon újra és újra boldogan dalolva ölelni alant.
