Kiss Gabriella : Naplórészletek


 
2841 szerző 39120 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
FRISS FÓRUMOK

Ötvös Németh Edit 32 perce
Vadas Tibor 1 órája
Gyurcsi - Zalán György 4 órája
Szakállas Zsolt 5 órája
Tímea Lantos 6 órája
Filip Tamás 6 órája
Mórotz Krisztina 7 órája
DOKK_FAQ 8 órája
Kosztolányi Mária 8 órája
Serfőző Attila 10 órája
Pataki Lili 10 órája
Tamási József 10 órája
Paál Marcell 11 órája
Bátai Tibor 14 órája
Metz Olga Sára 15 órája
Szilasi Katalin 17 órája
Bara Anna 20 órája
Misinszki Hanna 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 8 órája
Minimal Planet 9 órája
Conquistadores 11 órája
Hetedíziglen 19 órája
az univerzum szélén 20 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
az utolsó alma 1 napja
nélküled 1 napja
Az amazonok rejtett zugai 1 napja
Baltazar 1 napja
Bara 1 napja
Sin 1 napja
különc 2 napja
Gyurcsi 2 napja
Dokk-verspályázat 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Kiss Gabriella
Naplórészletek

Vasárnap este

Kettétörtek akkor mindannyiunkat, mint egy szelet kenyeret,
elmorzsolódunk, morzsáinkat felcsipegetik a madarak.
Össze már sosem illünk egy karéjjá, de ezt nem hisszük el.
Megpróbálunk csodát tenni, szaporítjuk az ételt, a szót  – magunkat.
Minden, akár a madarak, meg van számlálva.



Valamelyik délután

Ó, ne, ne ismételjék Sandokant,
nem akarom újra látni Tasunko Sapát,
ne adják le sehol az első csókot,
a szüzesség elvesztését,
ne legyen műsoron az a pohár tömény, a kezdő,
sírni fogok, ha végig kell nézni, de most komolyan.
Kapcsoljuk ki,
csak üljünk a sötétben,
csak gondoljunk rájuk
– újabb réteg időt.



Aznap, amikor fiókot rendeztem

A válaszok megmerevednek, mint egy ciprusi tájról készült fotó.
A kérdések válnak élővé, a homályos ujj lenyomata a kép szélén,
amely eltakar egy kis darabot a törülközőből.



Ötödikén

Ha kicsi telet vesznek észre a városban,
beszórják sóval-hamuval, a győzelem jeleivel.
A nagyobbak túlélik ezt is, végül kerék alá kerülnek,
megtiportatnak, sérülten fekve várják be idejük végét.
Falun nem törődnek velük, a hiedelem szerint
csak természeti jelenség.



Egyik nap, régi naplót nézegetve

Mikor egy boncmestert imádtam messziről,
bizonyos voltam, egyszer ízekre szed:
édesre, sósra, keserű epére választ.
Kamaszos szeméremmel féltem,
legombol rólam ruhát, bőrt,
nem szépít rajtam nadrágom, mellem,
pőrén, áttekinthetően hevernek előtte
kisstílű titkaim.
Persze túléltem a válságot.
Ma már vetkőzöm.
Egyre könnyebben.



Egyik este hazafelé

Apu öreg játékvillamosa vagyok, a bádogra festett emberek.
Zötyögős lejtőn tolom fel magam apu gyerekkezével.
Most apu fiatal szeme vagyok,
bent, az ablaküvegen tükörképünket nézem,
mely lámpákat, táblákat kaszál le kint.
Egy fiú arca előtt autó lámpája parázslik,
mint égő cigaretta, pedig tilos.
Apu kiütné szájából, ha én lennék vaskos, szőrös karja.
A meredek járdán anyu fáradt lába vagyok,
meg-megpihenek, míg egy lendülettel felérek.
Otthon én gyújtok rá,
de az ágyban fekve anyu fiatalkori fényképe leszek,
s az éjszaka lassan kiretusál.



Szerdai jó tanács

Ha a szorongás lidérce éjszakákon át
mellkasodra telepszik, ezt kell tenned:
Lefekvés előtt egyél valami placebót,
majd köpj ki balra, és mondd el háromszor,
le van szarva, várnak rám holnapi dolgok,
reggel tűzz az ajtófélfára villanyóraállást,
kóborló macskáknak adj a parizerből,
fordítsd fal felé a tükröket,
de a babona szerint legjobb,
ha elalvás előtt átölelnek.



Mindennapi dolog

Mint vékony karcolások rajza ablak felszinén,
Ha arrébb lépek, új körívet ír elém a fény,
Úgy jársz köröttem szüntelen, úgy járlak körbe én.

Vagy szürke borsot vízre szórok, s lágy sziget marad,
Majd paprikát, és rőt szeme mind szerteszét szalad,
Úgy állok néha félszegen, úgy hinted rám magad.

Mert két darabnyi, mégis egy a göngyölt zoknipár,
Mint tükröződik egymáson a villa és kanál,
Tán így vagyok határod én, s te így nekem határ.



Éjjel

Két lefedett holttest.
Lábujjunkra cédulát akaszt a szemközti lámpa fénye.
Halott. Halott.
Öreg bútorok várakoznak a lepedő alatt,
oroszlánkarmos láb kopog türelmesen,
talán nem múlik az idő, nem jön a leleplező holnap,
s nyomában odavetett újság, csikknyomok, poharak maró köre, sebhelyek.
A borosta még tovább serken, átszúrva a vékony anyagot.
A szoba melege tartja fenn a test enyészetét.
Lesz reggel is, de az ágy túlél minket.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-03 06:33   új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2025-07-03 03:31   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 02:33   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 02:05   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-07-03 01:15   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-03 00:45   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-07-03 00:25   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-07-03 00:01   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 23:57   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 23:51   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina