Kiss Gabriella : Naplórészletek


 
2841 szerző 39158 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Toroczkay András
  Hexametej
Új maradandokkok

Serfőző Attila: Lenyomat
Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
FRISS FÓRUMOK

Gyurcsi - Zalán György 51 perce
Horváth Tivadar 1 órája
Ilies Renáta 11 órája
Duma György 13 órája
Hodász András 13 órája
Szilasi Katalin 15 órája
Vadas Tibor 16 órája
Tímea Lantos 17 órája
Bara Anna 18 órája
Tóth Gabriella 19 órája
Ötvös Németh Edit 21 órája
Bátai Tibor 1 napja
Tamási József 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Tóth János Janus 2 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Nagyító 3 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Ocsovai Ferenc 3 napja
FRISS NAPLÓK

 csega 2 órája
Gyurcsi 12 órája
Bátai Tibor 12 órája
Hetedíziglen 13 órája
különc 22 órája
Párbeszéd egy jobb Dokkról 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Bara 1 napja
az univerzum szélén 2 napja
Janus naplója 2 napja
Baltazar 3 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 3 napja
útinapló 3 napja
Sin 3 napja
Conquistadores 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Kiss Gabriella
Naplórészletek

Vasárnap este

Kettétörtek akkor mindannyiunkat, mint egy szelet kenyeret,
elmorzsolódunk, morzsáinkat felcsipegetik a madarak.
Össze már sosem illünk egy karéjjá, de ezt nem hisszük el.
Megpróbálunk csodát tenni, szaporítjuk az ételt, a szót  – magunkat.
Minden, akár a madarak, meg van számlálva.



Valamelyik délután

Ó, ne, ne ismételjék Sandokant,
nem akarom újra látni Tasunko Sapát,
ne adják le sehol az első csókot,
a szüzesség elvesztését,
ne legyen műsoron az a pohár tömény, a kezdő,
sírni fogok, ha végig kell nézni, de most komolyan.
Kapcsoljuk ki,
csak üljünk a sötétben,
csak gondoljunk rájuk
– újabb réteg időt.



Aznap, amikor fiókot rendeztem

A válaszok megmerevednek, mint egy ciprusi tájról készült fotó.
A kérdések válnak élővé, a homályos ujj lenyomata a kép szélén,
amely eltakar egy kis darabot a törülközőből.



Ötödikén

Ha kicsi telet vesznek észre a városban,
beszórják sóval-hamuval, a győzelem jeleivel.
A nagyobbak túlélik ezt is, végül kerék alá kerülnek,
megtiportatnak, sérülten fekve várják be idejük végét.
Falun nem törődnek velük, a hiedelem szerint
csak természeti jelenség.



Egyik nap, régi naplót nézegetve

Mikor egy boncmestert imádtam messziről,
bizonyos voltam, egyszer ízekre szed:
édesre, sósra, keserű epére választ.
Kamaszos szeméremmel féltem,
legombol rólam ruhát, bőrt,
nem szépít rajtam nadrágom, mellem,
pőrén, áttekinthetően hevernek előtte
kisstílű titkaim.
Persze túléltem a válságot.
Ma már vetkőzöm.
Egyre könnyebben.



Egyik este hazafelé

Apu öreg játékvillamosa vagyok, a bádogra festett emberek.
Zötyögős lejtőn tolom fel magam apu gyerekkezével.
Most apu fiatal szeme vagyok,
bent, az ablaküvegen tükörképünket nézem,
mely lámpákat, táblákat kaszál le kint.
Egy fiú arca előtt autó lámpája parázslik,
mint égő cigaretta, pedig tilos.
Apu kiütné szájából, ha én lennék vaskos, szőrös karja.
A meredek járdán anyu fáradt lába vagyok,
meg-megpihenek, míg egy lendülettel felérek.
Otthon én gyújtok rá,
de az ágyban fekve anyu fiatalkori fényképe leszek,
s az éjszaka lassan kiretusál.



Szerdai jó tanács

Ha a szorongás lidérce éjszakákon át
mellkasodra telepszik, ezt kell tenned:
Lefekvés előtt egyél valami placebót,
majd köpj ki balra, és mondd el háromszor,
le van szarva, várnak rám holnapi dolgok,
reggel tűzz az ajtófélfára villanyóraállást,
kóborló macskáknak adj a parizerből,
fordítsd fal felé a tükröket,
de a babona szerint legjobb,
ha elalvás előtt átölelnek.



Mindennapi dolog

Mint vékony karcolások rajza ablak felszinén,
Ha arrébb lépek, új körívet ír elém a fény,
Úgy jársz köröttem szüntelen, úgy járlak körbe én.

Vagy szürke borsot vízre szórok, s lágy sziget marad,
Majd paprikát, és rőt szeme mind szerteszét szalad,
Úgy állok néha félszegen, úgy hinted rám magad.

Mert két darabnyi, mégis egy a göngyölt zoknipár,
Mint tükröződik egymáson a villa és kanál,
Tán így vagyok határod én, s te így nekem határ.



Éjjel

Két lefedett holttest.
Lábujjunkra cédulát akaszt a szemközti lámpa fénye.
Halott. Halott.
Öreg bútorok várakoznak a lepedő alatt,
oroszlánkarmos láb kopog türelmesen,
talán nem múlik az idő, nem jön a leleplező holnap,
s nyomában odavetett újság, csikknyomok, poharak maró köre, sebhelyek.
A borosta még tovább serken, átszúrva a vékony anyagot.
A szoba melege tartja fenn a test enyészetét.
Lesz reggel is, de az ágy túlél minket.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-12 09:59   Napló: csega
2025-07-12 08:55   Új fórumbejegyzés: Horváth Tivadar
2025-07-12 08:34   új fórumbejegyzés: Horváth Tivadar
2025-07-12 08:32   új fórumbejegyzés: Horváth Tivadar
2025-07-12 06:34   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-12 00:42   új fórumbejegyzés: Horváth Tivadar
2025-07-12 00:31   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-12 00:25   új fórumbejegyzés: Ilies Renáta
2025-07-11 23:43   Napló: Gyurcsi
2025-07-11 23:31   Napló: Bátai Tibor