Ma éjjel újra felriadtam
Ma éjjel újra felriadtam,
s mint vackán rettenő vadkan
füleltem a sötét Tábornokot:
Hozott valamit vagy meglopott?
Jaj szemek! Édes, zöld szemek,
lelkemre szegezett szemek!
Hogy tudtok nézni belém, mintha
szétfolyna a világ, mint a tinta!
Az a mély szomorú folt benne
én vagyok, az én rontásom,
s a hegynyi múlt-omláson
nincs, mi kapaszkodóm lenne.
Nincs egy ideg, egy hajszál, egy ér,
egy ösvény, mi vezetne,
ha megtörik vak éjjelente
a fény Múzsám árva, bús szemén.
Jaj szemek!
Didergő fényetek
olvasszátok szemeimbe:
hit vagyok, ki Isten nélkül hinne!
Édes szemek,
mérgezzétek meg meséim
takaróját, ha kérlelnének enyéim,
égessétek ki nyelvemet!
16:46 2008.11.08.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
