Guillaume Depardieu
Elégtél kedvesem. Szép vonásaidból
mi maradt nekünk? Messze vagy, a
világod másnak muzsikál, mégis
minden reggel várom, ide
jössz kísérteni.
Odaát nincsen már tér, sem idő,
sem nyelv, ami eltávolítana.
S a pénz ördögi hajszája kit
érdekel? Ami számít, hogy
ide várlak.
Mielőtt átlépsz. Gyere,
vigasztalj meg minket!
Táncolj a bolondokkal!
Nem félünk torz
Arcodtól.
Sem görcsbe rándult
lelkedtől. Megtarthatod
a haragod, mi is a miénket.
Hogy annyiszor
átlépték,
egyszerűen azt, ami
megemészthetetlen
neked, s nekem.
Beköltözött a
szívünkbe
valami mindennapi
lehetetlen, s onnantól
árulás és csalás
kínálkozott
csupán
Elfogadni, hogy
kötés kerüljön
a gyógyíthatatlan
mérges
fekélyre.
Gyógyító keze
Van? Hallgat?
Sétáltok a hosszú
ösvényen,
míg megáll,
a tüzeskerékként forgó halál?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.