Két vers Ervinnek

I.

Árva vagy lelkem.
Szép szemeid
komor méltósága
szívembe mar,
s irigylem árvaságod.

Elveszettségem
céda ragyogás.
Néma állatok
látogatnak.
Víz híján

véremet isszák.
Ki ment ki engem
A tantaloszi kínból?
Szájadra hajolok.
Arcod helyén homok.

II.

Szívemen a néma sebhelyek
ragyássá tették bőrömet.

Álom már minden mozdulat,
csak feküdni a hó alatt.

Hold világítsa meg jöttödet,
fagyástól felmart testemet.

Fáradtan harcolok veled,
hogy ölbe ne végy,
és meg ne szeress.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.