Úton

te csak azért hagytad el az otthont,
hogy visszagörbüljön utad az érkezéssel,
mint a horgony-
és kivettél egy lakást, most költözöl.
dolgaid többé már nem hordozod
így véglegesen mozdulatlanok,
akár a temetőben nyugvó rokonok
a lakáson túl másra is költesz.
új ruha, cseh sör, knédli
az ember végülis önmagát is csak bérli
mi meg először munka után a gyár tövében találkozunk.
esőkabátként terülnek ránk a vízhatlan szagok.
és nincs hova bújj mert a háztömb alján
közös bejáratunkkal meglékelt magány.
ma még nem láttalak. talán meglátogatlak,
úgy hallottam valami nátha öltött magára
forró nagykabátnak
félsz egy kicsit de az emberek azt mondják
nem láz ez. csak éghajlatváltozás
közben papírokat fúj a szél főleg délnek
írjál rá valamit nehezéknek







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.