HONVÁGY

Csak ott, az eső verte házak között,
ahol az ökörnyál befed,
ahol a fagyott liliom, földbe süpped,
s a keréknyomon egymagam megyek.
Ahol a padon ülve veletek lehetek,
ahol a szem bármerre ellát, s kitárul minden,
ahol a gyümölcsfák, elém pottyantják termésüket,
ahol a gerendán lóg a kapa nyele,
ahol minden kitárt ajtó a ti szívetek,
ahol minden úton a ti álmotok indul világgá,
     gondolatban ott vagyok én!

Száraz arcotok árnyékában fürdöm,
s súgják, hogy adjam tovább, amit örököltem,
az övig érő sűrű csöndben, a kapu előtt,
a sámlin ülve, ahol megáll a szél, s nap se tűz,
            
    Csak ott!
                
         Veletek!
                  
              Köztetek!
                    
                   Értetek!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.