HONVÁGY
Csak ott, az eső verte házak között,
ahol az ökörnyál befed,
ahol a fagyott liliom, földbe süpped,
s a keréknyomon egymagam megyek.
Ahol a padon ülve veletek lehetek,
ahol a szem bármerre ellát, s kitárul minden,
ahol a gyümölcsfák, elém pottyantják termésüket,
ahol a gerendán lóg a kapa nyele,
ahol minden kitárt ajtó a ti szívetek,
ahol minden úton a ti álmotok indul világgá,
gondolatban ott vagyok én!
Száraz arcotok árnyékában fürdöm,
s súgják, hogy adjam tovább, amit örököltem,
az övig érő sűrű csöndben, a kapu előtt,
a sámlin ülve, ahol megáll a szél, s nap se tűz,
Csak ott!
Veletek!
Köztetek!
Értetek!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.