Öregszem
Szűköl bennem az öreg állat
Elapadtak a hormonok.
Nem értem, miért vagy még itt -
mondja - szültél, szoptattál eleget.
Szűköl bennem az örökös, a
lélek, azt kérdezi, mennyi
feladatbilincs vár még ránk -
mielőtt megnyílik a többedik
dimenzió. Szoros nekem a négy,
ez lenne a büntetés? A szépség
sosem ilyen túlcsorduló odaát,
talán itt lenni gyógyír? Jó, ha kell
feledem a szárnyaim
s mindazokat, akik odaát
várnak rám türelmesen, míg
egyetlen szóvá tömörödik
az itt töltött hosszú időm.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
