Lebegés

                   Féálomban

Lebegek  álom és valóság között
Már nem értem, de hallom még a hangokat
Képek törnek össze a fehér köd mögött
Még nem látom, csak érzem a halvány arcokat

A tudat határtalan határa felé sodródom
Ha most ébrednem kéne, a valóság fájna
Az álom tenger édes vizében oldódom
Mintha az idő egyszerre megállna

Testem megrándul a végtelen térben
Lélegzetem lassul. Mintha a  köd is oszlana
A nagyvilág eltűnt a szürke ébrenlétben
Magával sodor  álmaim  folyama






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.