Kesergés
Az éj hideg és sötét,
de szememnek lángjától
felgyullad az ég.
Tűzbe mártok egy csillagot,
- s mint aki fegyvert fog -
fejemnek szegezném.
Már nem számít a vég,
amíg létezem.
Már nem számít a harc,
csak a küzdelem.
Már nem számít a écl,
csak hogy elérjem.
Más nem számít csak a tűz,
hogy elégjen.
A holdsarló is harcra kész,
kiélezte már e kéz,
mit elengedtél rég.
a fájdalom úgy áthatott,
hogy két kezemmel eldobnám,
mit a magas ég adott.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
