Árnyékvilágom

végig vagyok folyva, padlón,
asztalon, hokedlin, ajtón,
gyepen, aszfalton,
mindenhol
mindent leképezek

belepek mindent,
hullámzok,
a domborzat, … majmolok

árnyéktól árnyékig, borzong a fény
nehogy eltűnjek,
dilemma, most rám lépjen vagy sem,
a múltkor is fölém állt, …
felém fordult
és hipp-hopp eltűntem

csak lopakodik felém,
egyre erősödök,
növök, növök, tessék, az óriásrém

éles kontúrt vágok, … ne tovább

előle bujkálok,
csak érez, meg soha nem lát,
csak remegjen,
neki titok, hiedelemvilág

buta kukkolós,
néha azt hiszi, én, az a valami fél
ugrál, ugrál, mindig ellenkező irányba,
mi a baja

rájöttem,
a saját árnyékomtól sem félek,
az árnyék árnyéka,
röhej, még hogy …
sötét szellemem kísértene, … engem,
… na ne, ki az, válaszolj…
rögtön magam alá …
lapulok

na, elég, felhullámzok  a falra,
leleplezem magam,
fény, fény, most kukkolj, … taps,
... sziluettem emléketek



(2008.)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.