Ülök, térdemet ölelve,
mint egy tojásdad nyakéken
a domború ábra.
Érzem a földet alattam és egy szúnyogot,
külön-külön, mint apám kedvenc fűszereit.
A harsány autók távolodnak.
Innen mindent látni,
hullámokat: a térdeim,
a dombtetők, a felhők vonalát.
Jó hely ez, uram. Ne add másnak.
