Délutáni kirándulás

Tépelődnek a sorok,
a versíró előre, hátra dől -
mocorog, morog a papír fölött,
gyúrja, dögönyözi a művet,
mely hol kisiklik ujjai közül,
mint a haló ponty, hol merev
lesz, alakíthatatlan anyag,
vagy elszáll, ahogy mérgesen
szoktak szállni a darazsak.

Utánakap,ismét kezébe veszi,
nézi,forgatja ,gondosan vizsgálja,
szinte szuggerálja, majd
hirtelen lép, mint a fáradt
sakkozó, összevágja
s a maradékot visszaboronálja
az A4-es mezőre, hátha.

Állítgatja, rendezgeti seregét
,megy a tili-toli játék,
-egy leves illata dereng vagy
cigarettafüst- s a szótagok
életre kelnek, egymás kezét
fogva csilingelnek, táncolnak
,ártatlan, gonosz kis csillagok.

Egy Ady kellene ide vagy Arany,
egy fekete is megteszi ha van,
nem állok jót semmiért különben.
Mosolyom mentén döcögnek
a betűk, sort öltenek mint
a délutáni kirándulók a völgyben
és ők is én is befejezzük
háromra, lehet, hogy kettőre.
Egyelőre





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.