Utoljára utazott


1.

Jobban át kéne a napokat,
jobban át kéne látni őket,
-hetek óta esik, köd van-
segíteni a cipelőket,
segíteni cipelni,
hozni a szeretőket.

Hetek óta esik ez a fránya,
esőnek nem hívnám,
valami prológus.
Furcsa darab lesz belőle,
elől a császár,
bent az urulógus.

Mindkét oldalát kezdtem el,
elkezdtem végeit rágni a fonálnak.
Hetek óta esik, nem apad,
és nem is telefonálnak.

Hogy szálakat kéne felgombo-
lyítani
csinosabb kabátban ezentúl...
Olyan messze vagyok onnan,
Óperencián,
hol kismalac eget túr.



2.
Pocsolyák, tehát poccsok itt,
rácson túl, és rácson innen,
9 méterre a földtől
este van, és holnap ingben.

Szembe ott a Zöldfa utcán,
9 méterre voltam csak.
Az a néni, ki is volt ő,
késő, már az agy
is kihagy.




3.
Támaszkodva kell, és lehet,
lehet írni ma szép szavakat.
Pár hónapja lakom csak itt,
csitt a szomszéd most allattad
altat el egy kemény hetet,
alszik el,
és beléd szeret.

Ne legyél most piros visszhang,
beléd szeret a szomszéd is,
-viaszos az asztal széle-,
tőled dőlhet a plafon is.
Ne legyél most piros visszhang,
téged vissza nem követelnek,
ne legyél ma párnahuzat,
ma még esznek,
holnap visszaköpnek.

A szívhangokra figyelj,
elég élénken szállnak mostanában!
Mit keresel idegenek közt,
csupasz falon,
egy idegen lakásban?
A szívek hangjai
lesznek egyre erősebbek,
nézz lassan ki, indulj,
tűnj felelősebbnek!


4.
(Ja, még annyi,
a redőnynek
az a fehér kapaszkodója,
el van kopva,
el vagy te is,
elönt ez eső ondója.)



                                                                                                                      









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.