szökik a fény hajadból
szemedben nem ugyanaz a tenger
megviselni kezd a körkörös
apály-dagály
a vitorlák imbolygó
érkezése távozása
morajlik benned minden éjjel
minden nap nem szűnő
kagylósuttogás -
messze messze mennél
kavicsnak dőlve dűnéket számolnál
egyre mégis
még vizes homokban hagyott
szökő lépteid után szaladsz
kergetni fáradsz, kivárni nem tudod míg
a sós víz arcodat kristállyá rendezi
