Az árnyékod
Az árnyékod.
Az árnyékod, amint lassan,
de biztosan kibelez,
a falakon át is utolér,
titkon ellopja a személyiség-szilánkokat,
éhes farkas, ami mindent elragad,
ami még nem porladt semmivé,
árnyék-szamurájkard vág
még a szív és egyéb szervek roncsaiba is.
Az árnyékod.
Az árnyékod, amint a koponyám falát
áttörve agyamban tangózik,
benzint lobbant,
bombát robbant
és ahelyett is megöl,
aki nem én vagyok.
Az árnyékod.
Az árnyékod,
akiről azt sem tudod,
hogy létezik.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
