felhők az égen
kifakultak
teret formáznak a kútnak
tér ég a szemek bogarába
és olyan
de olyan
olyan árva
a kéz
ami tán még adni tudna
lesütött szem néz
le
a kútba
körülötte összefáznak
a fakó égig
felhajló ágak
a kezek
a vacogtató csendbe
intenek
lépj be
lépj be
lépj be
