Õsz

Szürke köd száll le az utcán
Sétálok a lombok árnyán
Suhogva hallom minden léptem
Csendben hullanak a levelek.
Kókadt virágok ülnek a földön,
Vízcseppek száradnak a füvön
Mintha minden újra elaludna
A gondolatom is egyre elhagy.
Bágyadt természet ölén,
Feltekintek a messzi égre,
Keresvén egy árva lelket,
Végtelennek tűnő messzeségben.
Hallani is csak azt lehet,
Mit súgtak már vagy ezer éve,
Egyedül te vagy, ki a mélyből
célját elérve feltörsz!      





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.