Sötétebb és egyre mélyül
már nem kívánunk
sem új indulásokat
sem új megérkezéseket
nem kívánunk
új kezdéseket
sem új befejezéseket
se elmenni nem bírunk
se folytatni így
csak vagyunk itt
már oly sok-sok éve
a négy fal között
vagy idegenül ropva az utcákat
a lökdösődő szájaló
piaci tömegben
mert olyan pontjára érkeztünk
az életünknek
ahonnan nézve minden új fejezet
minden új kezdés vagy befejezés
tulontúl sok volna már
képtelenek volnánk ahhoz igazítani
azt ami vagyunk
amivé váltunk az évek folyamán
és csak állunk és
nézzük bámuljuk az eget
valami furcsa izgalomban
az ég valószerűtlenül tiszta kékjét
amint egyre sötétebb és
a tátongó űr fejünk fölött
egyre mélyül
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Hitel, 2001/5
