harsonák halk hangát hallom
hűs lehelletet ont arcom.
fekete fátyladdal arcodon
belebbensz s itt az alkony.
foltos fekhelyem nem
fekhely már nekem
pihenni ki tudna nélküled
ha meleged nincs már mellettem.
tested kihült tárgy egy dobozban
mellette hagytam emlékem rólad.
mért köszönsz be mégis
nap mint nap, ki kéri?
hajnali játék csak árnyékod
a nap nem süt oda, hol te vagy.
S már rám sem süt, ha te nem vagy.
