én ÉN vagyok!
Lelkem bezárt fényképe
egy fekete folt csupán.
minden színt kiborított az élet.
Én ÉN vagyok, a kopár.
Remegő kezem ontaná
rozsdás kérge alól
szét, másokba át
a még le nem hullót.
De fagyos szemhélyam
bevonja szívem relytekét,
s katonás szabály
életnek ára, szabadságomért.
Ólom súly szorítja bokám,
szárnyam nem tud szállni már.
Vagy ez is csak korcs hát?
Életem tettem volna rá...
De mit ér e szennyes élet?
mi sárban kúszik örökre
s tapossa sorra az éneket,
s felállni többé nincs ereje.
Mi vagy te, ember?
S mi vagyok én? lelkembe
mondom mindig szeretlek,
de ha már nem megy...
Vége! Mind álmodunk a vágyról,
s már nincs ki elhozza azt!
Kit önző vas orma alól
saját lelke felszabadítana.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
