A szürketarka

verő napfény,
lény a dűlőn,
árnyéktalan,
a napfogyatkozás,
de az se ad,
forróságba bőg,
levegőbe remeg
szomjával a föld,
csak sziluett volt
vagy délibáb
a barkás liget
vagy visszhang,
hűs szürcsölés,
de járomba,
a máséba
húzták, vonták
vagy szürkére
átmázolták,
közösült dagonyák,
de nem akarja,
a marha tarka,
tarkóján alkonya,
nem házára talált,
elbitangolt,
kalodás delére,
nyakába kötél,
rá kolomp, …
de mind kapott,
nem hallják,
ellenükre hangolt,
és mind, mind
vezet vagy űz,
sötétből mélybe, …
téged merre, merre
visz vélt hajnalod



(2007.)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.