Csak egyetlen kifosztott mozdulatot
Mielőtt végleg nekidőlök a kifeszített égnek.
Mert nem tudok már megérkezni
Széttört útjaidon,
S a jelek mind lefoszlanak homlokomról.
Vágyak metszéspontjába szögezve
Szemeidre hiába tapadnék,
Elárulna mindig
Üres szobád, menekülő szíved,
S egy ottfelejtett ajándék.
