Míg fogom kezed

              Míg fogom kezed
           a haldokló élet vezet,
    s hogy láthatom árnyéklényed,
      mit a halál lassan eltemet.

                Elborzadok tőled,
          de még összetartozunk,
üveges halszemekkel a semmiben,
         tükörképekbe markolunk.

         Visszhangzik a belső űr,
        árja mélységekbe zuhan,
        s alant kiszáradt tóba dől
       minden, minden, ami itt van.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Távoli hegyek önéletrajza (Miskolc, 2007)
Kiadó: szerzõi