Nélküle a létem (B. B. emlékére)

Gyerekként játszottam,
Fiúkkal futottam,
Másztam, ugrottam,
Megtaláltam a helyem,
Mit a lányok közt nem leltem.

Egy volt ő a sok közül.
Egyetlen volt ő mind közül,
Ki megóvott, kereste igazi énem,
S én megtaláltam mellette.

Lelkem kinyílt,
Gyorsan teltek
Napok, hetek és évek.

Mára elmúlt minden.
Elszakította tőlem az élet.
Évekig nem láttam,
Elköltöztünk a jobb élet
Mindenek feletti reményében.

Peregnek felettünk az évek,
Észrevétlenül eltűnik az élet.
S elfelejtjük régi szeretteinket.
Csak élünk tovább, élünk
S lassan feledésbe merül régi életünk....

Egy hónapja jártam újra,
Elfeledett utcáinkat.
Mentem csak körbe-körbe,
Árnyékát kerestem a sötétben.

A tízemeletes tetején ültünk,
Némán hallgattam hangját újra.
Honvágytól szédültem,
Keze óvott, mint régen.
Honvágyam volt,
Szívem tudta, otthon vagyok.
Csak néztem a forgalmat,
S a legjobb barátom
Hangját hallgattam.

Az utcán ide-oda hordta a szél
A lehullott faleveleket.
Rég nem látott utcák,
Rég nem látott emberek.
Szívem húzott a padhoz,
Kezem szotyiért nyúlt.
Semmit mondó bajokról vitáztunk,
S lelkem minden baja elhunyt.
Otthon vagyok! Végre otthon.
Viszlát hamis világ.

De elmúlt minden,
Kihunyt a fénye.
Peregnek az évek,
Eltűnik az élet.
Meghalunk!
Egyszer mind meghalunk.

Itt hagyott. Az első barátomat vesztettem.
Pedig azt hittem örökké mellettem lesz.
Sokszor töprengtem,
Mi lesz belőle,
Ha végre benő a feje lágya,
De mind hiába.

Nem nő föl soha.
Mit csináljak?
Legszívesebben gyorsan felejteném, mi történt,
De közben szeretném örökre megőrizni emlékét.
Legszívesebben kifutnék a világból,
Hol kopár minden, hol egyedül vagyok,
De nincs erőm megmozdulni.

Közben megy minden tovább.
A suli, a tanulás, rajz, és kosár.

De miért ilyen nehéz mindez,
Miért ilyen közönyös a világ.
Szívem egyik csücske elveszett,
S én éljek tovább???
Nélküle?

Milyen élet ez?
Először az osztálytársam, most a barátom.
Ki a következő? A családom?

Mikor mindenki meghal majd,
én akkor is siratni fogom őket?
Ez a sorsom?
Hogy mindenkit elveszítsek?
Mi rosszat tettem?
Hogy így büntet az élet?


Gyülekező lesz.
Újra együtt a régi banda,
S ő a sírban lesz. Egyedül.
Körbe álljuk majd,
Virág a kézben
Könny a szemben,
Ott állunk majd,
Magunkra hagyva.

Miértelme így?
Ha mindenki meghal,
S velük veszünk majd mi is?
Szánalmas testünk hagyjuk az utókorra,
Mi majd jól lealázza.
Porba dobja,
Sírba veti,
Könnybe mossa,
S elfelejti.

Mi értelme így szánalmas létünknek?
Ha már nincs ki meghallgasson,
Ki forrón öleljen, ki csókolgasson.
Ha már nincs ki okot adjon létünknek,
Akkor csak magányosan fogunk bolyongani?



Holnap suli.
Újra kezdődik minden.
S csak remélem,
A szürke hétköznapok felemésztik lelkem.
Tovább kell élnem!
Nélküle!!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.