Állomás

Volt egyszer egy furcsa álmom
Egyedül ültem az állomáson


Magányos voltam, de mégsem féltem
Mit kerestem ott,  ma sem értem

Vártam egy vonatot, de nem tudtam merről
Hallottam hírét sok-sok embertől

Anyám megtanított, hogy merre mehetek
A szívem diktálta más felé is merjek

A barátok mondták, hogy erre és arra
És mutattak nevetve az égig érő falra

Apám azt mondta, meg fogom tudni
És ne hagyjam magamat más által húzni

A szerelmem azt mondta, teljesen mindegy
Akkor is velem lesz , ha mindenki elmegy

S én ott álltam, hallottam zakatol az élet
Megannyi hegy- völgy, az út sosem  ér véget

Felébredtem álmomból, tanultam belőle
A sínek közt szaladtam tovább.. csak előre…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.