Tétova

Úgy állok most itt, mint aki véletlenül másvalaki
Családi fényképére keveredett,
Mint aki a legutolsó krajcárjából egy másik buszra vett jegyet.
Tanácstalanul az éjben,
Mint aki, ha tudna, a csillagok alatt
Csendben utcazenélne.

Körvonaltalanul,
Mint kire három lámpa vet árnyat,
És ha már nem látná senki sem,
Mohón ölelné át a csonka kontyos
Akácfákat.

Úgy ácsorgok, most, mint ki várja, hogy eleredjen
De bánatára nem tehet mást, csak
Homlokát törölgeti a negyven fokos tétova melegben.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.