A hinta

        A hinta

Játszótéren egymagában
Hinta függött vaskabátban.
Üres táncot járt a széllel
Vasmarokkal, hűvös kézzel
Csüngött, lógott fém ruhában
Ütött-kopott vörösmázban.
Láncos karját régen fogták
Apró ujjak nem markolták
Himbálódzott fémtalárban
Rideg fényű maskarában
Ringott, dalolt s megremegett
Eltáncolt a felhők felett.
Reményét jövőjére bízta,
De acél múltja, húzta vissza.
Elengedte, majd újra húzta
Feszült s ernyedt a piros hinta.
Egy-egy kacaj rozsdás láncán
Megkövülve arcok ráncán.
Tán meg sem történt, hazug marad
Ragad az emlék, hozzá tapad.
Mint rágó, cukor vagy sok egyéb más
Bevon, eltakar a sokszínű máz
Elfedi bánatod, leplezi kedved
Halkan súg a szádba: edd meg!
Bíbor fényű csillogásban
Fém csörömpöl egymagában
Vesztett harcot vív a téllel
Szilánkra tört veríjtékkel
Hol csüngött, függött piros álma
Földre hullott véres árnya
Vérszín árnyban szürke foltok
Tócsa alatt rozsdás csontok
Tűnnek el s bukkannak fel újra
Ahogy elengedi, majd visszahúzza múltja.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: (Budapest, 2007)