Vad Vagyok

Ereimben áramlik az Erő;
Mint bővizű forrás, a Teremtő;
Leszakítva múltam rabláncait;
Járom a természet ősi táncait.

Köröttem sziklák, felettem vihar;
Középen tűz, a lángoló, szilaj;
Alattam tenger, morajlik végtelen;
Torkomból üvöltés hangzik fel, féktelen.

Így köszöntöm a Napot, a Holdat;
A mindenséget, mi világokat forgat;
Mi egyszer szelíd, mint a jámbor bárány;
De a következő percben pusztít, mint a járvány.

Két kezem ökölben az ég felé emelem;
Rettenve iramlik előlem a félelem;
Egy vagyok mindennel, nincs több kételyem:
Örökké voltam, és örökké létezem.

Karmaim kinőttek, fogam erős, éles;
Megöltem a gonoszt, ezért most még véres.
Bal kezemben pajzsom, jobbomban dárda;
A Bátorság szívemet körül- s általjárja.

Enyém már a tűz, föld, a víz és a levegő;
Mi az a halál? Mit nekem temető;
Vad vagyok. Szilárdan állok meg a hitben;
Ilyen volt egykor az első ember-isten.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.