Hídról a hajóra

voltam nálad tegnap.
vagyis, csak arra jártam.
elmentem a ház előtt,
a kutya felismert és morgott,
valami olyasmit, szerencsétlen hülye.
nem értettem tisztán,
zúgott a fülem.
attól, hogy félek csengetni,
lépni a kapun át,
végighaladni a kerten,
az ajtóban nevem mondani.
nem merek így.
hacsak nem, mint hídról a hajóra.
de, nagyon szégyellném
törött csontjaim,
és, hogy egy matróz sikálná
foltom a fedélzeten.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.