Már félrebeszélt.
Az elkanyarodó szavak
erőtlenül estek az ölébe
lefele guruló szemgolyói
a finoman rezgő cimpákat
lesték
a már bújkáló tüdő
mohón itta be
az édeskés szagot
szája szegletében
lassan csordogált
a nyár
a fülledt csókok
emléke lassan
megolvadt
és a régvolt szenvedélyt
eltiporta a láz
kézfején büszkén
dagadtak az erek
és gubancokat vetett
a parázsló vér
most dallamok jöttek
az utolsó ének
és az elszánt
hangjegyek
a homlokára égtek.