Kiütések

Már egy hete csak a viszketésre gondolok..
Azon töprengtem kínjaim között,hogy
Allergia vagy csípés, átok, vagy következmény
A sok piros viszkető pont, melyek testemet borítják?
És pokoli viszketés közepette nevetnek rám
Pozsgás arctalan arcukkal, mintha tudnák,
Hogy te idióta, neked már csak ez hiányzott,
És mint minden más bajom, ők is
Részemet képezik. Mi lenne velem nélkülük?
Nem ébrednék éjjel a halálra, hogy jeget, jeget!
Nem randítanák sebek a sípcsontom körül a teret,
Felvehetnék szoknyát, anélkül, hogy rosszul lenne bárki,
De nem múlhat el csak úgy, mert nem tanulom meg kivárni...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.