Elhallgatva

hallgatni milyen
szépen süt kinn a nap
csukott ablakon nézni
madarak hangjával fülemben
behunyt szemmel
miközben testem
ernyedtségtől boldog aléltan
pihen puha takaró alatt
hallgatni arcról mely
örök lakhelyül simul
testem menhelyéül
érintve arctestét magamban
összefolyik enyémmel
kilépek testemből belé-
költözöm nyitott szemmel
simulok tovább
fogak közé szorul kezem
édes harapások hattyúnyakon
végtelenségből olvadnak ki
lágy szúrások
zongorabillentyűk között
folyok szét arctalan
maradék cseppjeimet szárítja
fel beszivárgó langyos
napsugár.


(07 06 10





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.