Lopott ihlet
Botladozó,
Sőt, méginkább csetlő-botló
Rímtelen,
Szabálytalan
Költemény.
Mi értelme,
Magamtól eltelve azt képzelnem,
Hogy a másoktól lopott
Gondolatok
Bennem majd megérve
A világba kiabálva, üvöltve
Egy frappáns címmel,
Egy jó képpel
A borítón
Elrejtheti, hogy az asztalt magamra borítom
Fájdalommal telt poharamat ürítve,
Vágyva a halálra, de örök életre ítélve,
Míg szétfeszít a kényszer,
Mint tolvaj kezében a pajszer
A zárat,
S csak várom, hogy jöjjön a zárlat,
Édes megnyugvás,
Alakomat övező hányás...
Ma éjjel csak botrányt szülök
Vers címén, míg kikészülök
Egészen.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
