Szia. Megyek.
Szia, megyek...
Nyirkosan csurgott ránk a pirkadat
Aztán a csönd az ég súlyos hálója
alatt, megriadt hangok hirtelen a
Semmiből kifakadva: Szia. Megyek
Ma is őrzöm azt a parányi levegőt,
amely sóhajomból utólag a betűk
értelmét újrakutatva visszatévedt
Az utolsó gondolat: akarlak téged
Ellenfénybe rajzolta a derengő nap
megdermedt sziluettedet, ekkor én
a tócsába suttogtam újból: Megyek
Szia. Megyek...
Ott állsz ma is a múlt csendárnyas
sikátorában, belvárosi árkádok alatt
Ugyanaz vagy, aki voltál egykoron
Túlélte halálod egy szívhang, egy a
semmiből kiragadott, bús pillanat.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
