Sír a szél is (javított verzió)

Sír a szél is, sírok én is. Mert
Bár éltem, ettem, remegtem.
Te mégsem hagytál békén, és
Mint a múltnak sötét árnya kiáltottál
Átszelve az időt, a teret,
Hogy elérd, mit már elértél egy párszor.
Hogy keresselek.

Meghallottam hangod, még
Fülelnem sem kellett. Nem
Volt véletlen, mert már vártam.
Hogy miért, ne kérdezd! Nem
Erre vágytam. Másra. A jóra,
Szépre, mindenre, ami nincs,
Mint panelházban az aranykilincs,
Vagy szív, ami engem szeret,
S talán egyszer méltó lehet

Arra, miért sosem küzdött. Csak
Züllött, vánszorgott az életnek
Nevezett furcsa közegében,
Mint légy a fokhagymalében,
Bódultan a sorvadástól, oltalmat
Keress ezentúl máshol!! Ne hozzám
Kiálts, ,,hű kutyám", ha már elhagytál
Többé vissza ne gyere, mert megölted
A lelkem, és nincs benne helye
Megbocsátásnak. Csaholj másnak!!

Te nem vagy, de az emlékeim az enyémek.
Bár ne lennének! Kidobom a kukába vagy
Tudom is én. A Dunába. De visszafordulna
A határról, mert nem engednék át! Kinek kell?
Nekem nem. Isten, vedd el!!!

Suku





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.