üres
kinyitom a szekrényajtót
odabenn ruhák
ablakot nyitok
odakintről fény
megemelem nagyapám kalapját
odafentről isten kinyitja a szekrényajtót
(odabenn ruhák
unatkoznak
meztelenül)
kinyitom a szemem
dombok közé a halk szavú tájba írja egyre
mocsárba üveglapra itatóspapírra:
fű alatt szél
fű között üres kövek
gurulnak az ajtóm felé.
anyám kinyitja a könyvet
anyám nem érti ezt a verset
anyám azt mondja
üres.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Az év versei - 2002
