Huszár a tetõn

én szép huszárom tetők lovagja nagy vitéz
délceg vasember ki páncél likából szertenéz
te inkább rohogsz a fittyes tűzvonalba
mintsem gabalygó hátországban jöjj zavarba
e sok-sok szál között mit fűz az élet
s valóban: mér fűzi össze is meg vissza -
e szép kárpetot míg szőjük tényleg
kezünk hogy is maradna végül tiszta

hogy is lehetnénk s mihez hűek e viharba
hol már eleve minden úgy össze van kavarva
nincs is tán esélyünk nem hűtlennek lenni
jobb lesz tehát az óvó páncélt visszavenni
s vakmerőn kitörvén e nyűgös körből
káoszból megtérni tiszta harci rendhez
hallgatni a csatazajt hogy bömböl
míg végre benn majd újra néma csend lesz


Ajánlás

huszár most itt az alkalom: egymásnak megbocsássunk
már inkább emlék e kis fanyar semmint elszámolásunk
hisz nincs mit újraélnünk se könnytörölve bánnunk
adtunk és kaptunk rendesen - a fű kinő utánunk





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és Irodalom, 2003.08.08