Lorcai ballada

Az elszabadult álpolicájhoz bekacsint az este.
Hályogot a két szemére, a kezébe fegyvert ad.

Sötét van, sötét van, és az álpolicáj
az alvó faluvégre odaoson.

Egy elszabadult áltűzoltózenekat is arra jár, arra jár.
"Mit csináltok, ti áltűzoltók?!" Csinna-dratta.

Szinte még éjszakázik az idő, mikor a sok tetemet
elvontatják a döglóval homlokiránt.

Jaj, ti álpolicáj, ti áltűzoltó, mit önkénteskedtek,
nem vagytok ti emberi intézmény.

Nem vagyunk, nem vagyunk, de még leszünk,
mert volt már így, és lesz itt még rend!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: PRAE, 2001/1-2
Kötetben: A liliom paradigma (Budapest, 2002)
Kiadó: JAK-Kijárat