találkozás (3.)

utoljára hat éve
a bíróságon láttalak.
ma előttem álltál a metrólépcsőn.
hátrafordultál, köszöntünk.

csurogtunk lefelé.
én néztem, mint Bálám szamara,
és mintha odaragadt volna a cipőm.
alig tudtam lelépni,

de már nem szégyelltem, hogy elhagytalak.
megvastagodott derekamra gondoltam
és arra: harminchárom év után
az istennek se kellene
emlékeznie, hogy összeadott minket.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-21 20:15:26
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-21 20:15:26