Palackposta

Minek kegyelmezzek a bamba aranyhalnak,
Mikor a dohányosok korábban halnak,
Nincs jövő, ezért fejjel megyek a falnak,
Holnapra a sáskák mindent felfalnak.

Elfáradtam; tán nemsokára főbe lő egy árja,
S Jamaikát elsodorja a betépett tenger árja,
A falon már megjelent a legnagyobb prímszám,
Ez itt a vég: szédülök, s kiszáradt a szám,

De még leírom: a planktont már utálja a bálna,
Legszívesebben ő is emberhúst zabálna,
Hazugság a gravitáció, gyilkos-délibáb a tenger,
S szeretlek, te pislogó pete, vért virágzó kender.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.