A nap halála

Hősként indult, új megváltóként,
beragyogni a világot de valami
váratlanul, gyorsan elfáradt belül
és kitörései kisebbek, halványabbak
lettek. Ránehezedett
a végtelen
sötét.

Narancs-vörös szája lassan
szederjes-lilára fájdult
halványodó pulzálása közben
és sűrűsödött, tömörítve önnön
lényegét. Sötét semmivé
változtatta
a vég.

A távoli éjszakában pedig
apró, piciny pontok hunyorogtak,
hallgatóztak és várták testvérük
utolsó kozmikus kívánságát.
- Lesz még új egyikünk alatt!-
Majd gondolták:
de szép!

Véget ért ez a nap, a mai nap is
mint a többi. Becsukom az ablakot,
a könyvet, leoltom a lámpát.
Jöjjön egy új virradat!
Legyen ez a végső gondolat és
a holnapi
remény.


2007.04.02.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.