NAPLÓK: útinapló Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 14:12 Összes olvasás: 132443| 743. | [tulajdonos]: Sorshúzás | 2018-01-29 08:47 |
(Első libikókázásom a halállal…)
Amikor túrót, vajat, kacsát, libát vitt anyám és nagyanyám Angyalföldre, hogy petróleumra, szappanra, lábbelire, ruhaneműre cseréljék portékájukat, - ki gondolta volna…?
Amikor egy gyorstalpaló után a bognár segédből öntödei munkás lett az angyalföldi öntödében, és ágyrajáró a Kovács néninél, aki még sokáig emlegetve volt, mint afféle anyáskodó személy az ágyrajáró földönfutók felett, - ki gondolta volna…?
Anyám már 26 éves volt, - Abonyban, de különösen a tanyasiak körében ez a kor már veszélyesen érett kornak számított, de hát a háború, na és a hat testvér, a föld, meg a művelése a földnek, nem segítette az eladósorba került, majd sokáig ott lévők házasodási lehetőségeit…
Apám már 26 éves volt, - túl volt a háborún, az orosz fogságon (najhameri fogolytábor), túl volt egy nagy szerelmen, (a nagylóci lány majdnem belehalt, de idegösszeroppanással megúszta), s bognárság inasévein. Szécsényben az ottani ismert mesternél tanulta meg a szakma csínyát - bínyát. Aztán, mint segéd, Mezőkovácsházára került. Koszt, kvartéj, na meg némi pénzecske volt a fizetség. Szabadidőben olcsó gyöngyösi borral kereskedett. A vasúton érkezett nedűt a helyi kocsmárosok vették és adták, s ebből is, ha nem csurrant, cseppent egy kis pénz.
…csak a mester felesége ne lett volna annyival fiatalabb az uránál, s ne lett volna oly szemrevaló… - így, aztán ha kelletlen is, mennie kellett ...
Az angyalföldi zsibajon nem csak a portékák cseréje történt: egy palóc fiatalember, aki bognárból lett vasöntő (ez nem fából vaskarika) és a tanyasi lány, aki már igen eladó és kifejlett volt, meglátta és megszerette egymást! Mint tudjuk: szerelem gátja kőfal nem lehet, így a köztük lévő 80 kilométer sem mutatkozott annak.
Az öreg Jáger összevont szemöldökkel vizslatta a jövevényt. A csillogó melegbarna szemek is fürkészték nagyapám kackiásra pedert bajuszát, a jóindulat apró jeleit kutatva, de hiába. – Osztán mibű akarod eltartani a mi Marikánkat? He!? A megsemmisítőnek szánt kérdésre, érkezett a válasz. Nagyanyám azzal rekesztette be a további akadékoskodást, hogy fiatalok, előttük az élet!
(pár évvel később aztán újból benyögte az öreg Jáger a nagy kérdést, amikor apám egy nagyobb összeget (2500 Ft) kért kölcsön nagyapámtól: Osztán mibű akarod a pízt meganni? He!? Apám elmondta, miből. Az öreg Jáger elővett egy párnát és leszámolta a pénzt. Meg volt a fedezete az ipari áram behozatalának a Függetlenség utca hatba, ahol a szalagfűrész már ott állt a fészerben. Másnap hajnalban, nagy óbégatás, kiabálás, kapurugdosás ébresztett bennünket. Nagyapám állt a kapu előtt, tajtékozva. (Rossz éjszakája lehetett)
-Berci, azonnal add vissza pízemet! Nem hiszek én neked!
Apám évtizedekig feléje sem ment öregapáméknak. A három-nyolcvanat pedig csak bevezetette: Fehér Miska bácsi, jó ismerőse adta hozzá kölcsönt.)
Csak albérlet lett a vége. Apám Szolnokon helyezkedett el az építőipari vállalatnál, mint asztalos karbantartó. Az esküvő után megkapta a jogot, hogy Anyám mellet hálhasson, valamint a Jáger-család további hét tagjával a tanya két helységében. Amikor az első fizetést megkapta, nagyapám a vacsora végeztével az asztalra csapott, s tudtára hozta az ifjú párnak, hogy amíg az ő kenyerét eszik, a keresetet le kell tenni az asztalra, míg ha a kutya kutyát eszik, akkor is!
Anyámnak nagy terhe volt, már a nyár közepén látszott. A Széchenyi utcai kis viskóban (Az albérlet: egy szoba, konyha, gang), aztán eljött a nap, s a reggel, amikor megkezdődtek a fájások. Apám értesítette a bábaasszonyt, aki jött is hamarost. Minden készen állt a jövetelem fogadására.
Amikor beesteledett, és még mindig csak a nagy kínok és a keserves szenvedés volt, s én
még mindig a túlparton, a bábaasszony idejét látta annak, hogy most már szólni kell a Fekete doktor úrnak. Anyám alélni látszott, s én meg bent rekedtnek. Éjfél körül apámhoz fordult, (fogóval a kezében) a derék körzeti orvos, s vázolta a helyzetet. Félő, hogy mindketten belepusztulnak ebbe a szülésbe, ezért azt javasolja: haladéktalanul ki kell húzni a gyereket, mert így még az anya megmenthető, aki majd szülhet még másikat. A gyereknek ötven százalék esélye van a túlélésre.
…Hajnali kettő lehetett, amikor hat és félkilósán, hatalmas núdlifejjel, még is csak megláttam a holdvilágot. - Ki gondolta volna!? Anyám négy éves koromig szoptatott. Sokszor nézett rám úgy, mint valami kincsre… | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
