NAPLÓK: Új Felvilágosodás Legutóbbi olvasó: 2025-07-04 14:05 Összes olvasás: 33360| 3. | [tulajdonos]: Milyen is a költészet? | 2007-09-07 18:02 | Walt Whitman, aki örülni tanította amúzsáka (Szerb Antal szerint) Fűszálak című regényével - Petőfi és Arany János kortársaként - ottani kortársaként általános közfelháborodást keltett a puritán "keesztény kurzus" uralta Amerikában. Csak a kor leghíresebb ottani filozófusa, Emerson értette meg kezdeményezését. "Üdvözlöm Önt egy nagy pályafutás kezdetén" -írta levelében, amit a 37 évesen első kötetét publikáló szerző azután minden újabb kiadás előszavához mellékelt. S magas életkorban nekövetkező haláláig egyetlen kötetét ("Fűszálak") bővítgette. Vagyis mindvégig "első kötetes" költő maradt.
ÉNEK MAGAMRÓL
[SONG OF MYSELF]
1
Magamat ünneplem és énekelem
S amit én elfogadok, te is elfogadod majd,
Mert minden atom, mely enyém, éppúgy a tiéd is.
Henyélek és lelkemet vendégelem,
Hátradőlök, kedvemre henyélek és egy nyári fűszálat figyelek.
Nyelvem, vérem minden atomját e talajból, e légből gyúrták,
Szülőktől származtam, akik szintén itteni szülőktől származtak és ezek szülei szintúgy.
Most harminchétéves fővel jó egészségben nekikezdek,
Remélve, hogy nem hagyom abba holtig.
Hitvallások és iskolák elmaradoznak,
Félreállnak egyidőre, érték szerint becsülve, de sohasem feledve,
Jónak-rossznak szállást adok én, tőlem mindenki kénye-kedve szerint beszélhet,
Akadály nélküli őserejű természet.
2
A házak és szobák illatokkal teltek, a polcok zsúfoltan állnak illatokkal,
Magam is belehelem a párát és ismerem és szeretem,
A párlat engem is megrészegítene, de nem engedem.
A légkör nem illat, nincs párlatíze, szagtalan,
Mégis számnak való, szerelmes vagyok belé,
Felkeresem az erdei lankást, ruhátlan és csupasz akarok lenni,
Epedek utána, hogy megérintsen.
Önnön leheletem párája,
Visszhangok, bugyogások, zizegő suttogások, szerelemgyökér, selyemfonál, villafa és venyige,
Ki- és belélegzésem, szívem verése, a vér és lég lüktetése tüdőmben,
A zöld levél és avar szaga és a parté és a sötétárnyalatú szirteké és a pajtába gyűjtött szénáé,
Hangom kibökött szavainak zengése, amint a szél forgatagának eresztem,
Néhány könnyed csók, néhány ölelés, a karok körbefonódása,
Fény és árnyék játéka a fákon a lenge ágak ringása közben,
A magány, vagy az uccalárma, vagy a rétek és domboldalak közti bolyongás kéje,
Az egészség érzése, trillák fényes délben, ágyból kelő és nappal találkozó magam nótája.
Sokba vettél ezer holdat? sokba vetted a földet?
Sokáig vesződtél, hogy olvasni tanulj?
Éreztél-e büszkeséget, ha versek értelméhez férkőztél?
Maradj a mai napon és éjszakán velem és minden vers eredete tiéd lesz,
Tiéd a föld és a nap minden java (sok millió nap van még),
Nem másod- és harmadkézből kapod ezentúl a dolgokat,
nem is a holtak szemével nézel, sem könyvbeli kísérteteken nem rágódol,
Még az én szememmel sem nézel, még tőlem sem fogadsz el dolgokat,
Minden irányba fülelsz és magadon át szűrsz le mindent.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
