Monoton

Amikor először mellém került,
furcsának tűnt.
Mintha észre sem akarna venni,
közönyt mímelt,
de sejtettem: titkon stíröl.

Valami erő mindig visszahúzott,
vasakarattal kényszerített.
Megváltás nem volt – tettem a dolgom.
Kérgem erősen hozzányomódott,
ami később simogatássá szelídült.
Egyszerre volt megnyugtató és felhevült.

Idővel unni kezdtem,
a szokottat sírta fáradt testem.
Borzalmasan unalmas kapcsolat,
már alig értette hangomat.

Szigorúan monoton,
új ráncok a homlokomon.
Rideg lett a hátam,
és beszűkült a derék.
Egyszer csak egy pendülés –
eltört megunt társam:
a fogaskerék.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-01-20 20:15:00
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-20 20:15:00