NAPLÓK: Élek Legutóbbi olvasó: 2026-03-25 20:16 Összes olvasás: 51991| 73. | [tulajdonos]: Élek | 2019-03-02 06:56 | A titkos kert, amivel ez a napló kezdődött, létezik. Még mindig én vagyok.
Fiatal koromban ontottam magamból a verseket. És leborultak előttem a népek! Lányok, fiúk, neves professzorok keresték a társaságomat. Udvaroltak, akartak, több év távlatából bukkantak elő, hogy velem lehessenek. Pedig azt sem tudtam, ki vagyok. Túl sokáig hallgattam őseimtől, hogy nem érek semmit, és ott, a messzi idegenben én voltam a különleges, egzotikus, titokzatos és megfoghatatlan érték.
A verseim pedig működtek. Pedig nem volt saját hangom. Mindig úgy írtam, mint az, akit olvastam éppen. Három nyelven, szívből, más lelkével.
Közben pedig álmodtam. Magamról álmodtam.
Egyszer például azt álmodtam, hogy megváltoztattam a nevemet Pataki Liliről Tavi Rózsára. Dőltek a népek a kocsmában, amikor elmeséltem. Azt hitték, viccelek.
A létem merő plágium volt, színészkedés a valóság és az elvárások között.
Cicáztam. Loptam a szerelmet még a szeretteimtől is. Könnyű mondani, hogy nem gonoszságból tettem, hanem hülyeségből, de hülye és hülye között nagy különbség van.
Hülye voltam és vagyok. Egy újabb én.
Ha akkor nem találkozom az Édessel, sosem születik meg a jelen. És bár még élek a múltban, az ő segítségével már a jövőbe nézek.
Megszülettek a lányaim. És újra születnek verseim.
Igaz, legtöbbször érthetetlen, zagyva, képzavaros, lilis versek, de még írok.
A szenvedély, amibe akkor régen emberek tucatjai szerettek bele, még nem hagyott el. És bár Édes nem költészetpárti, engem akar. A hülyét, a depressziósat, a dúvadot, a kritikust, a bohém lázadót , a költőt, személyiségem minden aspektusát.
És már én is akarom magamat.
Akarom, hogy újra három nyelven olvassak, írjak. Akarom, hogy újra emberek szeressenek belém a verseimen keresztül, ha csak egy röpke pillanatra is. Akarom, hogy letörjem a műmájerek arcáról a vigyort. Azokéról, akik arcként publikálnak és bizonytalan emberektől gyűjtik a csodálatot egy egyszerű csellel, hogy fotókkal dokumentálják önnön sikereiket, amik ilyen-olyan okleveleken léteznek csupán. Résztvevők!
Én nem akarok résztvevő lenni! Nem kell egy szelet a tortából! Torta akarok lenni!!
Akarok lenni. Istenem, ha hallod! Akarok lenni!!
Hadd játsszak még ént!
Élek.
Félelemmel telve élek.
De a verseimet nem féltem. A titkos kertbe rejtettem őket, a lányaimnak pedig megmutattam az Angyal utcát, ahol rám találhatnak, amikor már nem leszek.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
