NAPLÓK: vízkék Legutóbbi olvasó: 2026-03-23 06:34 Összes olvasás: 7876| 38. | [tulajdonos]: Bocs, akit untat, engem nem | 2017-05-29 23:23 | Gyakorta rábukkanok olyan dolgokra, amelyeket nagyon fiatalon írtam –
tizenhét esztendõs koromból származó töredékekre, húsz esztendõs korom-
ból származó töredékekre. Egyikben-másikban olyan kifejezõ erõ van, amellyel
emlékezetem szerint nem rendelkeztem életemnek abban az idõszakában.
Kamaszkorom után nem sokkal készült írásaim egyes mondataiban, bizo-
nyos bekezdéseiben akad egy és más, ami olyan hatást kelt, mintha a mai, az
évek és a dolgok által kimunkált lényembõl fakadna. Rájövök, hogy ugyanaz
vagyok, aki voltam. De mert úgy érzem, hogy a mai napig sokat fejlõdtem
ahhoz képest, ami voltam, azt kérdezem, hol a fejlõdés, ha akkor ugyanaz
voltam, ami ma vagyok.
Itt valami rejtély lappang, amely lealacsonyít és nyomaszt.
Alig néhány napja is rettenetes hatással volt rám egy múltbéli rövid írá-
som. Tökéletesen emlékszem arra, hogy a nyelvvel kapcsolatos, legalábbis
viszonylagos aggályoskodásom csupán néhány esztendõvel ezelõtt kezdõdött.
Az egyik fiókban rátaláltam egy igen korai írásomra, amelyben ugyanezek
az aggályok erõteljes kifejezést nyertek. Egyáltalán nem értem a múltban
önmagamat. Miképpen fejlõdhettem azzá, aki már voltam? Minden össze-
kavarodik bennem ebben a labirintusban, ahol önmagammal önnönmagamat
kerülöm el.
Eljátszom a gondolattal: bizonyos vagyok benne, hogy azt, amit most
írok, egyszer már leírtam. Felidézem magamban. És megkérdezem attól a
valakitõl, aki úgy hiszi bennem, hogy létezik, nincsen-e a benyomások eme
platonizmusában egy másik, még mélyebben gyökerezõ emlékezet, egy olyan
megelõzõ élet felidézõdése, amely ennek az életnek csupán...
Istenem, Istenem, kit is szemlélek én? Hányan vagyok? Ki az, aki én
vagyok? Mi ez a távolság, amely magamtól magamig húzódik?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
