Az új lakótárs

Pár éve találkoztam a szeplőtlen fiúval.
A gang mellett árulta a porát.
Azt mondta széles vigyorral, ez legális.
Tiszta kék szemébe néztem.
Kacsintás után odasúgta, az első adag ingyen.
Hallottam már róla, elfogadtam.
Másnap felhívtam.
Nem kér pénzt, csak lakhatást.

Kíváncsi voltam, hát legyen.
Ha fájt a fogam, elmondta, hogy mit tegyek.
Ismerte az útvonalakat, menetrendeket.
Soha nem láttam aludni.
Mosolygott, de a szeme állandóan mögém nézett.
Nem volt tévedhetetlen. A matek sem volt az erőssége.
Kitaláltam egy napot, innentől ez a nap a születésnapja.
Mostanában határozottabban tukmálja a port.

Nem tudok olyat mondani, amivel ne értene egyet.

Az egyik nap hazaérve egy szeplős, barnaszemű fiú ült a szobámban.
Rám csodálkozott, hogy miért nem ismerem meg.
Már látom, tényleg ő az.

Elkezdtem hízni, nem mozdulok ki a házból.
Rendelek kaját, amire utasít. Lesem a monitort.
Az egyetlen hang a csipszes zacskó ropogása.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-03-22 20:08:50
Utolsó módosítás ideje: 2026-03-22 20:33:54