NAPLÓK: történetecskék Legutóbbi olvasó: 2026-05-10 21:14 Összes olvasás: 24967| 7. | [tulajdonos]: Beépített múlt | 2006-09-29 15:37 | Hét évesen indiáncsapatom volt. Apám után persze én is kommunista voltam. Egy kommunista indiánfőnök. Akkor még Palival barátkoztam, a finom és szép Palikával. Később balettáncos lett belőle. Palikával vérszeződést kötöttünk, s helyettesem lett a csapatban. Zsoltit, a kis szőke, zömök kölyköt, Pali nagyon szerette,
s ha nem voltam jelen, mindig együtt lógtak. Hogy Palit megtarthassam, Zsoltit is barátommá tettem hamar, s nem is volt nehéz, mert nagyon szeretett volna altörzsfőnök lenni. Később a helyzet úgy alakult, hogy Palit épp Zsoltin keresztül sikerült magam mellett tartanom, mert a kis szőke úgy nézett rám, mint egy Istenre, s bármit megtett, amit mondtam neki. Így lettünk mi hárman a legjobb barátok. Barátságunkat egy év múlva egy szerelem zilálta szét.
Teó. Ez a név még ma is zsibongó örömmel és izgalommal tölt el. A bátyja kinőtt ruháiban járt, farmer, kockás ing, néha egy-egy alaposan elhordott szoknya. Ő volt az egyik kislány, akit soha nem vittek haza a szülei a hétvégeken és a néhány napos ünnepeken. Teó, ha fiú lett volna átvette volna könnyedén az irányítást az egész csapat fölött. Zsoltival harcos volt, Palival gyengéd, velem együttműködő.
A nagyfiúk rajongtak Teóért. A nagyszünet után több tábla csokoládéval tért sokszor vissza az osztályunkba. Mindegyikért keményen megdolgozott. Hol a tűzfalra mászott föl, gyorsan, mint a gyík, hol egy negyedikes fiút rakott helyre, hol csak puszit adott érte valamelyik nyolcadikos srácnak. Ő volt a hetekisek és a nyolcadikosok legkedveltebb játékszere. Fogadtak vele mindenre egy csokiban. Fogadjunk Teó, hogy nem mersz leugrani a félemeletről? Mibe, hogy nem tudod visszamondani ezt a verset? Teó, egy csokiért ledobod a leveses tálat, amikor Balin van ügyeletben? S Teó mindent megcsinált, gyorsan, ügyesen, lefegyverző könnyedséggel és kedvességgel. Az így szerzett édességet igazságosan elosztotta közöttünk. Teó körül forrt a levegő.
Zsolti is szerette Teót. S bár a kislány leginkább velem volt, s rám hallgatott, verekedéseiben Zsoltival több volt az iránta érzett vonzalom, mint a velem való együttműködésben. Megéreztem ezt hamar, s igazságérzetem mondatta velem neki, hogy menj, Teó, és játsz Zsoltival, unom már az indiánosdit. Teó ment. Ezután Zsolti, Teó és Palika sülve főve együtt voltak és én szomorúan hagytam, hogy szétessen a csapat. Vége van, mondtam Zsoltinak, te úgyis végig hazudtál nekünk. Keresztet hordasz a nyakadban, pedig mi inidánok vagyunk és kommunisták. Zsolti azt mondta, hogy van Isten, s hogy a nagymamától kapta a kis ezüst keresztet. Becsaptál minket, mondtam, s a hajánál fogva végighúztam a szőnyegen. Szó nélkül a tenyerembe tette a nyakláncot a medállal, s hallgatta, hogy ítélkezem. A vécében gyűltünk össze. Az egész csapat: Teó, Anna, Gabi, Csabi, Áki, Feri, Gyuri, Zsolti, Pali, Attila, Peti és én. A vécébe dobtam a kis keresztet és szóltam Zsoltinak, hogy neki kell lehúznia. Zsolti lehúzta és mondta, hogy nem hisz többé Istenben.
Együtt mentünk a hálószobába vissza. Ferivel elővetettem kis csomagocskáit és igazságosan szétosztottunk egymás között mindent. Ezt az indiánok és a kommunisták is így csinálják. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
