NAPLÓK: weinberger
Legutóbbi olvasó: 2024-05-17 00:44 Összes olvasás: 1508901195. | [tulajdonos]: Karinthy-átirat | 2018-06-12 08:19 |
A kávéház sarkában ülő két úr már elolvasta a nádkeretes újságját, ki-ki a maga politikai meggyőződésének megfelelőt, és most meredten bámulják az asztal közepét. Meredten, de nem hangtalanul.
- Most akkor hát … megvizsgáljuk, mit is lehetne tenni ott a bal szárnyon… Megvizsgáljuk, megvizslatjuk, kiküldjük a vizslakommandót… Körülszaglásszuk, körbeszimatoljuk… - Ó, valóban? Kiskegyed a bal szárnyamra kíváncsi… A bal oldali szárnyamra, amely persze innen nézve jobb… Nincs is annál jobb… Egy szárny balról, egy másik jobbról… ropogósra sütve… aztán jöhet a mellyehusa… husikája… Hát én csak annyit mondok: nehogy a végén a püspökfalattyába törjön bele a foga Kiskegyednek! - Maga csak ne féltse az én fogazatomat… a harapós fogaimat…a csípős fogaimat… a kombinált fogaimat… Mert épp most jön egy kis kombináció, egy apró kicsi kombiné… Már közelg… Hopp, itt is van, tessék! - Még hogy kombiné, ez legföljebb egy pirinyó kis tanga… Egy tanguci… Egy mikroszkopikus tangulinyó, ha sokat mondok… Harminchétben Aljechin – ha ugyan mond valamit ez a név magának – ugyanígy reagált ebben a szituációban. Na erre mit képes válaszolni? - Hát ezt bizony meg kell fontolni… fontolgatni, mérlegelni… lemázsázni egy patikamérlegen… apatikus, szimpatikus, antipatikus… Tudja mit? Berosálok!
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!